Vétkeztem Atyám bocsáss meg, mert elvégeztem gyerekkel a szívem alatt a kertész mérnök szakot, s nem álltam inkább apácának, még tanultam biogazdálkodást is, ahelyett hogy kussoltam volna, s beálltam volna egy gyárba, a szalag mellé, hogy némi pénzt is keressek. Nem, én mertem többet akarni, atyám, nem értem be egy bölcsész diplomával, kertet műveltem és papírt szereztem róla. Igen erről is, kérlek Atyám ne feddj meg ezért. S azért sem, mert nemcsak benned hittem, hanem a nekem otthont adó államban is, aki földet ígért nekem. Naivan, kezdő fiatal gazdaként, pályáztam is, kérlek ne sújts haragoddal, hiszen nyertem. Bár ne tettem volna, mert elhittem, hogy gazdálkodhatok, olyan növényeket termeszthetek, amivel ellátom a családomat és környezetemet, és eladni is tudok belőle. Etethetem kötelezően vállalt állataimat, lesz sajtunk, tejünk, s idővel bio minősítést is szerezhetünk. 

De nem ezt az utat szántad nekem Atyám, belátom. Hittem másnak is, az állam képviselőinek, hiszen biztattak, ígértek nyerést nem veszteséget, s mikor minden odalett, kártérítést rendeset, mert évente többször hívtak beszélgetésekre. Holott az első pillanattól kezdve tudtak az elő haszonbérleti jogról, ami miatt perelt a másik fél. Mégis az arcunkba tolták, hogy nincs igaza a másiknak, miénk marad a föld, ha vége a pernek, nyugodtan kérjük a földalapú támogatást is rá, mert visszamenőleg ők ezt nem fogják  tudni elintézni nekünk. Aztán ott hagytak a mocsárban bennünket, mikor még gyanúsítottak lettünk néhány gazda társammal, pusztán azért, mert aszerint jártunk el, ahogy ők mondták.

Pedig hidd el atyám nem lett volna rossz a gyümölcsös, tanya és állattartó telep, amit a falu jegyzője is engedélyezett volna. Településrendezési tervet is módosítottak volna miattam. S még munkát is adtunk volna a faluban élőknek, mert lett volna belőle bőven.

De én kezdő gazdálkodó, rossz útra tévedtem, már ott elrontottam, amikor az első paradicsom magomat elültettem a palánta földbe. Nagyot hibáztam, hogy maradtam volna  tévé előtt ó atyám, és vettem volna üvegházas paradicsomot, abból is a legtöbb érésfokozóval felturbózott fajtát. Sőt rá sem kellett volna néznem a zöldségekre, s maradtam volna a műkajáknál.

De azt az érzést, nem kívánom senkinek, amikor még ha kedvesen is, ujjlenyomatot vesznek, lefényképeznek jobbról, balról, mint valami bűnözőt, s utána még azt is mondják, hogy ezt tovább küldik a női börtönnek, miközben azon pörög az agyad torkodban a megaláztatás könnyeivel, hogy mi lesz a gyerekeiddel, ha tényleg lecsuknak, hogy a legkisebb, szinte még karon ülő fiad mennyit fog sérülni, ha elválasztanak tőle és anya nélkül kell töltsön ki tudja mennyit, és hogy ki fog segíteni a társadnak nevelni őket, mert nincsenek felelősség teljes felnőttként viselkedni tudó apai nagyszülők a közeledben, az apád is messze van, és túl idős már ehhez, s hogy mivel érdemelték ki ezek az ártatlan gyerekek, hogy elválasszák őket az anyjuktól, pusztán azért, mert tanult és dolgozni akart a mezőgazdaságban saját vállalkozásban?

Nevetségesen hangzik ő Atyám, tudom, míg ezt át nem éli az ember, mert bele sem gondol, hogy milyen érzés ez, mikor nyilvántartásba vesznek, mint valami utolsó rablógyilkost.

Nem számítunk az államnak Atyám, mással is bizonyította, mert diákhitel elengedést is ígért tavaly ilyenkor a három gyerekeseknek, aztán úgy döntött, hogy a már megszületett gyermekek nem érnek annyit, mint a 2018 jan. 01 után születők, s még ötven százalékos elengedést sem adott. Fizessük csak mi három gyerekesek, ha már volt pofánk felvenni, s tanulás mellett enni is merni valamiből. Hogy sülne le a bőr a képemről atyám, hogy ezek után még földért is pályáztam, nyertem, és földalapú támogatást kértem rá. Holott tudnom kellett volna, hogy nem bízhatok benne, már rég tudnom kellett volna, hogy nem számítok neki, és csak kifelé villogásra kellettem neki, semmi másra. Valójában, sosem akart jót nekem, most már belátom. El akar szakítani a gyerekeimtől, és ellehetetlenít mint kezdő gazdálkodót. Eszébe sem jut kifizetni a kártérítést, amivel tartozik, inkább ül a babérjain, s homokba dugja a fejét, nehogy meghallja sirámait azoknak, akikben ennyi rossz érzést keltett.